Egy kedves borász barátom megkért, hogy készítsek címkéket a bormanufaktúrájukban készülő borokhoz. Nagyon örültem a feladatnak, mert még nem csináltam ilyet és nagy kihívásnak éreztem. A Tiliczki borok közül elsőként a Masquerade rosé címkéje készült el, ezt fogja majd követni a Zöldveltelini és reményeim szerint pár vörösbor is. A Tiliczki Bormanufaktúra a Mátrai Borvidéken található, Nagyrédén. Aki szeretné megkóstolni ezt a rosét, nálam rendelhet. De az üres üveget nem kidobni ám! 🙂
Ha felvételire készülsz vagy csak szeretnél megtanulni rajzolni és festeni, hogy saját magad készíthesd lakásod dekorációit, netán fontosnak tartod a gyermeked vizuális nevelését, ne tétovázz. Itt a lehetőség, hogy Romvári Márton festőművésztől tanulj. A kiscsoportos kurzusok Mogyoródon (Budapesttől 15 perc), Marci vadiúj műtermében lesznek, a részleteket az alábbiakban olvashatjátok:
A hétvégén leltem rá a Nagyharsány szoborparkra, amelyről bevallom én eddig még nem sokat hallottam, ezért gondoltam, megosztom Veletek is a felfedezésemet. A Szársomlyó hegy a Villány-i hegység különlegesen érdekes, jellegzetesen megnyúló formájú, legmagasabb tagja. A hegy lábánál, egy elhagyott kőbányateknőben található az előbb említett Nagyharsány szoborpark. Ez a különleges szabadtéri műterem és szoborpark 1968-ban jött létre a baranyai képzőművészek kezdeményezésére és azóta elsőrangú helyszínévé vált a nemzetközi kortárs művészeti kapcsolatok kialakításának.
A Szársomlyó oldalában, a Remete-dűlőben álló Gyimóthy Villában működő alkotótelep 1970-től vált nemzetközivé. Az elmúlt negyven évben közel kétszáz magyar és külföldi kőszobrász lakott itt és hozta létre alkotásait a szabadtéri műhelyben. Olyan neves művészek dolgoztak itt, mint az alapító Bocz Gyula, Rétfalvi Sándor, Székely Péter, Martyn Ferenc, Bencsik István, Orosz János vagy Kigyós Sándor. A Gyimóthy Villa izgalmas szellemi központtá vált, a magyar és külföldi művészvilág találkozási pontjává.
Jót sétáltunk a szoborparkban, igaz az idő nem volt túl barátságos (ez látszik is a képeken). Az egykori kőfejtő igazi „otthonává” vált az alkotásoknak, a növényzet ugyan itt-ott már elhatalmasodott, de a szobrok még így is életre kelnek ebben az eredeti térben. Remélem, a fotóim visszaadják ezt a hangulatot.
Igazából nem vagyok oda az angolszáz kultúrából hozzánk begyűrűző Halloween feelingért, de Mindenszentek alkalmából most mégis pár „tökös” enteriőrrel készültem Nektek, Kedves Olvasók. Mert szerintem szépek.
És, hogy miért pont tököt faragunk ilyenkor? Röviden: a gyertya fénye megvilágítja a kifaragott arcot, így az kísértetnek tűnik. A mécses a fény, azaz a sötétség elleni harc szimbóluma. A mulandóságé pedig a tök, amely gyorsan növekszik, viszont hamar megromlik.
A dolognak egyébként történelmi okai vannak, hosszú évszázadokkal ezelőtt kezdődött az egész. Eredetileg az ijesztő arcokat a pogány népek vájták ki a szellemek elűzésére, különösen Írországban volt ennek hagyománya. Minden október 31-én tartottak egy mulatságot, amely a nyár végét és az utolsó szüreti napokat jelezte. Ezt a napot tekintették fordulópontnak, mert ekkor érkezik el a „sötétség időszaka”. Az ajtókat résnyire nyitva hagyták, hogy a szellemek szabadon kóborolhassanak. Az ősi kelták gyakran gyújtottak óriási máglyát a fenyegető veszély elleni küzdelemben, hogy megvédjék magukat a gonosz szellemektől. Később ezek a tüzek már nem voltak ilyen óriásiak, és máglyák helyett a lángok bekerültek a tök belsejébe, így olcsó és biztonságos fészekből védték gazdáikat. Mert a kivájt, ijesztő arcokkal remekül lehet védekezni az ártó szellemek ellen. A Halloweent az ír bevándorlók tették nemzeti ünneppé Amerikában, na de ezen nem is csodálkozunk.
A tököt nemcsak faragni lehet, hanem festeni is. Az alábbiakban pár inspirációs ötletet gyűjtöttem össze ennek bemutatására.
