Kategória archívum: életmód

Magyarok a Bauhausban kiállítás

Létrehozva: 2010. 10. 18. | | életmód | 1 hozzászólás

Hétvégén megnéztük a Magyarok a Bauhausban című kiállítást a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A tárlat a Bauhaus és a magyarok kapcsolatáról szól, de már csak október 24-ig látogatható. Az izgalmas és meglepően bőséges anyagból kiderül, hogy több magyar alkotó is részt vett a weimari intézmény munkájában, közülük pedig heten Pécsről vagy annak környékéről származtak.

A Janus Pannonius múzeum felé menet ezt a tűzcsapot találtam a Káptalan utcában.

A Múzeum kertjének bejárata. Tetszik a tipo.

Kő a kertben.

A két külön épületben megrendezett kiállításon megismerhettük a Bauhaus egész történetét, működését és eredményeit is. Kiderült, hogy a Bauhausnak nemcsak a modern építészet köszönhet sokat, hanem az alkalmazott művészetek is. Egyaránt láthatók képzőművészeti alkotások, bútorok, korabeli fotók és textiltervek is, többek között Berger Ottitól. Érdekes volt Weininger Andor gömbszínház elképzelése is, amelynek makettjét Pelényi Margit építész rekonstruálta. Bepillantást nyerhettünk Kárász Judit fotós tevékenységébe, Blüh Irén szociófotóit csodálhattuk, és Sebők István színháztervét. Nagyon izgalmasak voltak Molnár Farkas, Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor korai grafikái, és azok a vásznak is, amelyek Johan Hugó, Stefán Henrik és Molnár Farkas közös itáliai útjának képeit tartalmazza. Ezek a rajzok azon az 1921-es úton készültek, amelyen hírt kaptak a weimari iskola létéről és amely elindította őket a Bauhaus irányába. Mintegy mellékesként láttunk műveket Paul Klee-től, Walter Gropiustól, Kandinszkijtől, Oskar Schlemmertől is, de itt és most nem ők voltak a fontosak.

Az alábbi két szuper makett lett a kedvencem, az egyik Molnár Farkas vörös kockaházának rekonstruált makettje, a másik Breuer Marcel házmodellje. Ezeket a tavalyi berlini tárlatra készítettek el, a Bauhaus megalakulásának 90. évfodulójára. Nagyon rendben vannak, csípőből le is fotóztam őket, pedig nem lehetett fotózni, de hát muszáj volt, mit tegyek…

Molnár Farkas vörös kockaháza.

Brauer Marcel házterve.

Nagyon érdekesek voltak a Bauhaus hétköznapjairól és ünnepnapjairól szóló fotók is. Ezeken láttam például Ricarda Schwerin (ő nem magyar:) rövidre vágott haját, amely teljesen aszimmetrikusra volt nyírva, percekig bámultam és nem hittem el, még ma is extravagánsnak számítana egy ilyen frizura.
Brauer Marcel híres csővázas széke eredetiben, a háttérben egy toalettasztal 1923-ból.
A tárlat összekapcsolja a magyar konstruktivizmust és annak pécsi gyökereit a Bauhaussal és az egész Bauhaus jelenséget sokoldalúan mutatja be. Magyarországon ilyen átfogó és hiánypotló kiállítást ritkán lehet látni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Siessetek, mert már csak egy hétig látható.

Különös építmények Pugliában

Létrehozva: 2010. 09. 14. | | életmód | 2 hozzászólás

Olaszországban, a Murge dei Trulli néven ismert naptól perzselt vidéken végeláthatatlan olajfaligetek, gyümölcsösök, szőlők és trullók sokasága színesíti a tájat. A trullo egy tradicionális kőből készült épület kúpos tetővel. Ezek a különleges építmények az Itria völgy Murge területének sajátjai, amely terület Puglia tartománynak egy része, egészen pontosan az olasz csizma sarkában. A trullók legfőképp Alberobellóban, Locorotondóban, Fasanóban, Martina Francán, Cisterninóban és Ceglie Messapicában találhatók meg, illetve ezen települések környékén. Az eredetük nem tisztázott, egyes vélekedések szerint lakásnak és raktárnak építették, de olyat is olvastam, hogy a római kor vidéki kerek sírkamráival hozták összefüggésbe. Hagyományosan a trullók cement és habarcs nélkül épültek, állítólag elkerülve így az adózást. Az egyik elmélet szerint olyan magas volt az ingatlanadó Pugliában, hogy az emberek kitaláltak egy olyan szárazon rakott építkezési technikát, amelyet könnyedén szét lehetett rombolni, amikor az ellenőrök a környéken jártak. Hihető vagy sem, mindenesetre ez az építkezési stílus volt az uralkodó a környező vidékeken, ahol a legtöbb telket, illetve területet még ma is szárazon rakott alacsony kőkerítés választ el egymástól.

Romvári Márton festményei a Kempinskiben

Létrehozva: 2010. 06. 02. | | életmód | 2 hozzászólás

Megérintett a kortárs művészet, megérintettem a kortárs művészetet. Azaz segédkeztem Romvári Márton kiállításának installációjánál a Kempinskiben. Fogtam a festményeket, néztem a vízszinteseket, damilokra kampókat szereltem, sőt az egyik festményt tök egyedül raktam fel. Na jó, az egy kissebb méretű volt. Ez az:

Marci festményei a folyadékok belső szerkezetének tulajdonságait és képi asszociációit veszik kölcsön és alakítják át. Ebben az áramló, mozgó, alakuló közegben eltűnnek és előtűnnek a csorgások és a lakkfoltok egymáson. A különböző rétegek egymás mellett felfénylenek és elhalványodnak. Az ismétlődő formák variációi egy szabadon hullámzó együttest alkotnak, ahol a hangsúlyok és a ritmusok váltakoznak. Nekem tetszenek.

Az amorf lakkforma egyszer vízfelületként jelentkezik (fent), máskor  fátyolszerű marad (lent), de olyan is van, hogy súlyos, komor felhőként gomolyog (lásd az első képet).

Romvári Marci festményeit a Kempinski első emeletén láthatjátok és meg is vásárolhatjátok:) egészen szeptemberig. Aki a Deák tér környékén jár, és van egy kis szabadideje, ugorjon be és nézze meg. Érdemes. Harminc festmény látható, nagyrészt olaj és vászon, de van pár kartonra készült kép is.

A művész.

És a hely.