Régóta hallgatok, tudom. Nem szándékosan, csak valahogy bedarált a sok meló és a család kombó, ráadásul tombol a nyár, szünet van a suliban…, mondjam még? Na, de nem panaszkodom, hanem megmutatom inkább az egyik legnagyobb projektem alakulását. A kezdetekről itt olvashattok.
Ez az építkezés még múlt ősszel kezdődött, először szétverték majdnem teljesen a régi, hetvenes években épült családi házat, aztán indult az építés. Még az év elején készítettem az alábbi fotókat, amikor már álltak a falak, bent voltak a nyílászárók és a gépészeti szerelések folytak. Ebben a szakaszban még kicsit hihetetlen, hogy valaha ebből egy csodaszép otthon lesz, nem?
Nem igazán jellemző rám, hogy lomtalanításkor lecsapok mások kidobott cuccaira, talán ez volt az első eset életemben. Már a lépcsőházban kiszúrtam a gyalázatos állapotban félretett, lomtalanításra váró két kis széket, sámlit vagy stokit, nem tudom, melyik a legjobb szó rá. Valószínűleg virágállványnak használhatták egy erkélyen, mert a teteje teljesen szét volt rohadva, a fehér festék is teljesen felázva és megkopva, szóval romjaikban hevertek. De nekem ilyen állapotban is nagyon megtetszettek, mert láttam bennük a fantáziát már akkor, úgyhogy szépen megvártam a lomtalanítás napját és akkor lecsaptam rájuk. Akkor még nem tudtam, hová fognak majd kerülni, de aztán persze megtalálták a helyüket az előző bejegyzésben mutatott hálószobában.
Egy ideje nem hódoltam a blogolás szenvedélyének, de most bepótolom. Annyi dolog van, hogy a munka-család-blog hármasból sajnos az utóbbit voltam kénytelen hanyagolni. De csak átmenetileg! Most ismét itt vagyok és egy ilyen volt – ilyen lett hálószoba projekttel jelentkezem.
Ez most végre egy tökéletesen öncélú bejegyzés, egy olyan, amiért általában a bloggerek elkezdenek blogolni… kicsit magamutogató és személyes, kicsit kulissza mögötti, de épp csak annyira, amennyire a személyiségem engedi. Eddig sem osztottam meg a magánéletemet itt a blogon, ezután sem tervezem, de ezek a képek most kikívánkoznak. Óriás léptekben történetet mesélnek el, egy Instagram-mesét. Az Instagram egy applikáció az iPhone-on, amellyel a telefonnal készült fotókat lehet „megbindzsizni”. Az Instagrammal való hülyéskedés bárkit könnyedén megfertőz, velem is ezt tette. A filterek, amelyeket az eredeti fotókra pillanatok alatt rá lehet húzni, különös hatást kölcsönöznek a képeknek, valahogy íze lesz a dolognak. Ebben a bejegyzésben a vállalható instagramos fotóimat gyűjtöttem össze. Lehet, hogy csak én értem a lényeget, ez esetben csak a képeket nézegessétek. A történet tavaly nyáron indul egy olaszországi nyaralással és a márciusi Balaton színével ér véget. Egyelőre…
