Ha követitek az Instagram oldalamat, tudjátok, hogy október elején Portugáliában jártam újságírókkal és bloggerekkel, a Poli-Farbe jóvoltából. Az első napon Lisszabonban kalandoztunk, másnap Portóban voltunk, a harmadik napon pedig elmentünk a Capo da Rocahoz és onnan Sintrába. A program eléggé zsúfolt volt, szabadidőnk meg elég kevés, de ettől függetlenül nagyon élveztem az egészet. Amúgy is imádok utazni, új dolgokat látni és felfedezni az egyik leginspirálóbb dolog, amely az emberrel történhet. Kikapcsol és feltölt. Nagyon jó volt kiszakadni a mókuskerékből és visszacsöppeni pár napra a nyárba. Ez a bejegyzés ennek az útnak a beszámolója.
Már egy ideje gondolkodom azon, hogy le kellene cserélnem itthon a tapétákat. Persze nem a Cole&Son Woods tapétát a hálóban, mert azt még mindig imádom, semmire nem cserélném. Ez egy időtálló választás volt. A földszinten is csak a fekete tapétákkal nem vagyok kibékülve ma már igazán. Nem is azért, mert fekete, hanem, mert azt hiszem meguntam, most valami mintára vágyom, vagy egyszerűen csak valami másra. Amúgy is sokszor nézegetek tapétákat, de eddig még nem jött szembe olyan, amire azt mondtam volna, hogy na igen, ez az. Egészen mostanáig, amikor az Élitis oldalán a szokásos Wallpaper menü helyett rá nem kattintottam a Panoramique menüpontra (ez egy új menüpont az oldalukon). Óóóóóó igen, éreztem, ahogy elönt a lelkesedés és az izgalom, hogy most végre megvan az irány, végre megszólított az a fajta design, amire én vágyom. És szinte pillanatok leforgása alatt kiválasztottam, hogy melyiket szeretném. Mondjuk a feketétől nem tudok teljesen elvonatkoztatni, mert van egy olyan becsípődésem, hogy a tv-s falnak feketének kell lennie, mert a tv fekete, a tv alatti médiaszekrény is fekete, ezeket pedig nem szeretném hangsúlyozni, sem lecserélni, ezért a falnak is sötétnek kell lennie. Plusz még ott a sárga agancs is, aminek szintén passzolnia kell az új tapétához. Ezen a régebbi fotón (a minőségért bocs, de egy újságból fotóztam ki), a bal oldali tv-s falról beszélek:
Az előző posztban írtam arról, hogy idén a Glamour WOTY Gála előtt felkértem Ragány Angéla stylistot, a ColourMyStyle blog íróját, hogy segítsen ruhát választani a gálára, és mekkora hatással volt rám a felismerés, hogy milyen színtípusba tartozom, milyen színek állnak nekem jól és mely színeket kerüljem inkább, ha nem akarok évekkel öregebbnek látszani. A tanácsai azóta is nagy hatással vannak rám, sokkal tudatosabban öltözködöm és ezáltal az önbizalmam is az egekben van. 🙂 Most pedig olvassátok szeretettel az Angélával készült interjút!
A Glamour WOTY gála előtt életemben először kértem az öltözködésemmel kapcsolatban tanácsot egy profi stylisttól. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ízlésem és a szépérzékem, amely elvezetett a lakberendező szakmáig tükröződik abban is, hogy mit veszek fel magamra, mit viselek. Szerintem a harmonikus megjelenés már fél siker. Sosem értettem, hogyan bízhat meg bárki is abban, aki igénytelen a saját megjelenésével kapcsolatban, ha olyan munkáról, megbízásról van szó, amely kötődik az ízléshez, az igényességhez. De ez már egy másik történet! Szóval vissza a stylisthoz! A Gála előtt másfél hónappal Ragány Angéla stylistot, szín- és stílustanácsadót, a ColourMyStyle blog íróját kértem meg, hogy segítsen ruhát és kiegészítőket választani a gálára. Az igazság az, hogy először ő keresett meg engem, hogy tervezzem meg a lakásukat, így ismerkedtünk meg, és mostanra kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk.
A tanácsadás egy színtípus meghatározással kezdődött, amelyen színes kendők segítségével megállapította, hogy milyen színtípusba tartozom, azaz mely színek állnak jól a bőröm, a szemem és a hajam színéhez. Elárulom, a Tavasz-Tél az én típusom, azaz az élénk, telített színek állnak nekem a legjobban. A pasztellek, a fakó árnyalatok és minden más, ami nem az élénk kategóriába tartozik, sápaszt és öregít, ezért kerülendő.
