A munkások jó ütemben haladnak a bemutatóterem kialakításával. Elkészült végre az álmennyezet, amelynek kivitelezése feladta mindannyiunknak a leckét. Végül nagyon-nagyon jó lett, úgyhogy most rettentően elégedett vagyok, nagyon jó érzés. Iszonyúan feldobja a teret, nélküle nem lenne a végeredmény tökéletes.
Ezen a képen már kész a festés és a pink Élitis tapéta is fent van a falon, igaz a fotón nem pinknek tűnik, de az életben az. Annak is örülök, hogy elsőre sikerült eltalálnom a szürke fal színét.
Ezen a képen az látszik, hogy elrontották a festést és az is szürke lett, aminek fehérnek kellett volna lennie. Ilyenek akkor történnek, ha a tervező elutazik pár napra és a munkások rá sem néznek a látványtervekre, csak emlékezetből dolgoznak.
A kép jobb oldalán látszik a bemutatóterem bejárata. Aki belép, annak először a „bejárati kubuson” kell áthaladnia. Ez szimbolizálja az előszobát.
A szuper álmennyezet mégegszer. Nem bírok betelni vele. Főleg azok után, hogy napokat átbeszélgettünk, hogyan lehetne a legegyszerűbben és legköltséghatékonyabban kivitelezni. Persze végül meglett a megoldás és a kivitelezés is tökéletesre sikerült.
Ezt a képet a bejáratból fotóztam. A hátsó falon van a sötétpink Élitis tapéta, az előtte lévő tér lesz a nappalit szimbolizáló rész. A kép jobb oldalán a távolabbi szürke kubus a fürdőszoba, a közelebbi a marketing raktár, ez előtt lesz majd a recepcióspult. A kettő között a konyha kap helyet. A kubusokkal szemben pedig végig üvegportál, azaz kirakat húzódik.
És végül egy kérdés: szerintetek milyen anyagból készült az álmennyezet? Várom az ötleteket!
A Pradánál még egy ideiglenes üzlet kialakítására is van pénz. És ennek az üzletnek a dizájnja akkorát ütött, hogy mindenki felfigyelt rá.
Szóval ez Párizs, a Place Beauvau 92. Itt áll a Prada 570 négyzetméteres ideiglenes üzlete. Az üzletet Roberto Baciocchi tervezte, inspirációja az első fémből épített párizsi híd, a Mirabeau volt.
Az ötlet egyszerűségében nagyszerű. A Mirabeau híd szerkezetének fotóit kinyomtatták és a nyomatokat, mint a tapétát felragasztották a falakra. Ez borítja a lépcsőkorlátot és a falakat, mindent a padlón kívül. Közelebbről megnézve elég raszteresek a nyomatok és nem is tűntek túl időtállónak, de ez ebben az esetben nem is elvárás, hiszen egy ideiglenesen működő üzletről van szó.
Baciocchi az újszerű dizájnt remekül ötvözte a brand történelmével, amely a fekete-fehér márványpadló használatában nyilvánul meg. Ezt a padlót először 1913-ban használták Milánóban, a Galleria Vittorio Emanuele II-ben lévő Prada üzletben.
Az újszerű ötletnek köszönhetően Párizs hangulata észrevétlenül beszivárog a homlokzatról és behozza a várost az enteriőrbe. A szokatlan perspektíva illúziók drámai hatást kölcsönöznek az üzletben lévő szemlélődőknek. Tényleg meglepő a látvány, kicsit olyan, mint az elvarázsolt kastély a vidámparkban. Az agyad nem hiszi el, amit a szemeddel látsz.
2009 novemberében megjelent az ismert brit fotográfus, Richard Powers legújabb albuma a Thames & Hudson kiadó gondozásában. A könyvet Dominic Bradbury írta és a The Iconic House – Architectural Masterworks since 1900 címet viseli.
Richard Powers képeit lenyűgöző tájak és kompozíciók jellemzik. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért specializálódott enteriőrök és épületek fotózására. Azt válaszolta, hogy ez egy természetes kiválasztódás volt, ő ehhez a témához vonzódik igazán, és rettenetes divatfotós lenne. Hát nem tudom, milyen lenne, mindenesetre szerencsés ember, mert a munkája kapcsán beutazhatja az egész Földet és csodálatosan berendezett enteriőrökben dolgozhat. Biztosan nem depressziós, hogy napi 10-12 órában egy lepukkant irodában kell üldögélnie.
Hitvallása szerint egy jó fotó elkészítéséhez az egyensúly a kulcs. Egyaránt fontos, hogy mi legyen a képen és mi ne legyen rajta. Pont annyira fontos, mint a kompozícióban szereplő árnyékok és a fények. A fotóit nézegetve arra jutottam, hogy bosszantóan rendben vannak a képei. Gyönyörűek és tiszták a terek. Minden képéből harmónia árad, ugyanakkor érzem, hogy ezekben az enteriőrökben emberek élnek nap mint nap, de most épp kimentek a konyhába inni valamit, vagy elugrottak valahová.
A kiemelkedő esztétikai élményt nyújtó enteriőrfotókból válogattam Nektek párat. Gyönyörködjetek és inspirálódjatok.
Helyetfoglalnék ezen a képen Arne Jacobsen 1958-as Tojás székében. És nem csak azért, mert az egyik kedvencem…
Szokásos vasárnapi ebéd a szülőknél, ismeritek. Nagy a kavarodás, mindenki türelmetlenül éhes már és a konyhában toporog. Kivéve édesanyám, aki mozdulatlanul áll a nappaliban a tálalószekrény előtt.
– Min töröd a fejed? – kérdeztem.
– Hogy milyen terítőt tegyek az asztalra. Ha nem fog tetszeni neked, megírod a blogodba. – válaszolt, aztán kitört belőlünk a nevetés. Ez aztán a dilemma…
