Az előző posztban írtam arról, hogy idén a Glamour WOTY Gála előtt felkértem Ragány Angéla stylistot, a ColourMyStyle blog íróját, hogy segítsen ruhát választani a gálára, és mekkora hatással volt rám a felismerés, hogy milyen színtípusba tartozom, milyen színek állnak nekem jól és mely színeket kerüljem inkább, ha nem akarok évekkel öregebbnek látszani. A tanácsai azóta is nagy hatással vannak rám, sokkal tudatosabban öltözködöm és ezáltal az önbizalmam is az egekben van. 🙂 Most pedig olvassátok szeretettel az Angélával készült interjút!
A Glamour WOTY gála előtt életemben először kértem az öltözködésemmel kapcsolatban tanácsot egy profi stylisttól. Mindig is úgy gondoltam, hogy az ízlésem és a szépérzékem, amely elvezetett a lakberendező szakmáig tükröződik abban is, hogy mit veszek fel magamra, mit viselek. Szerintem a harmonikus megjelenés már fél siker. Sosem értettem, hogyan bízhat meg bárki is abban, aki igénytelen a saját megjelenésével kapcsolatban, ha olyan munkáról, megbízásról van szó, amely kötődik az ízléshez, az igényességhez. De ez már egy másik történet! Szóval vissza a stylisthoz! A Gála előtt másfél hónappal Ragány Angéla stylistot, szín- és stílustanácsadót, a ColourMyStyle blog íróját kértem meg, hogy segítsen ruhát és kiegészítőket választani a gálára. Az igazság az, hogy először ő keresett meg engem, hogy tervezzem meg a lakásukat, így ismerkedtünk meg, és mostanra kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk.
A tanácsadás egy színtípus meghatározással kezdődött, amelyen színes kendők segítségével megállapította, hogy milyen színtípusba tartozom, azaz mely színek állnak jól a bőröm, a szemem és a hajam színéhez. Elárulom, a Tavasz-Tél az én típusom, azaz az élénk, telített színek állnak nekem a legjobban. A pasztellek, a fakó árnyalatok és minden más, ami nem az élénk kategóriába tartozik, sápaszt és öregít, ezért kerülendő.
Mostanáig meg voltam róla győződve, hogy nem tudok futni. A futás az a sport, ami abszolút nem nekem való. Bármi jöhet, csak a futás ne. Itt lakom a Duna mellett, tök szép környezetben és még egyszer sem futottam. Pedig adott a környék, én több mint egy évtizede mégis hárítok. Fejben ugyan már többször eljátszottam a gondolattal, hogy majd én is fogok futni, csodáltam az ismerőseimet, akik futni járnak, de mindig megnyugtattam magam, hogy ez nem nekem való. Aztán jött az az időszak, hogy ilyeneket mondogattam: Én is akarok futni! vagy: De jó lenne futni! És csak ábrándoztam tovább.
A lányom barátnőjének anyukája kérdezte tőlem, hogy Zorka miben megy majd az évnyitóra. Mondtam, hogy fogalmam sincs, ebből eddig sem csináltam nagy ügyet, a mi sulink nem veszi olyan szigorúan az évnyitót, nincs is külön napja, az első napon tartják meg reggel, szóval majd felkap valamit. Na, de ez pont elég volt ahhoz, hogy elkezdtem ezen kattogni, és végül született belőle egy bejegyzés, ami ugyan nem lakberendezés, inkább divat, de azért fogadjátok szeretettel.
